SZVISE - Atlétika Ultrabalaton

2016 május 28-án került megrendezésre a Jubileumi X. NN  Ultrabalaton.
A cél adott volt:
Körbefutni  Közép-Európa legnagyobb, szívünknek legkedvesebb tavát, a Balatont. A 220 km bőven elég ahhoz, hogy felfedezzük a táj szépségeit és jobban megismerjük önmagunkat, az emberi test határait és a csapattársainknat. Százhalombattáról is többen képviseltették magukat váltóban. SZVISE színeit az Aszfaltkutyák nevű 2 fős váltóban  Vörös Tibor alias Mezítlábas Tibi képviselte. A 8 fős  Cicák és Kutyák váltóban pedig  Baloghné Lak Tünde és az atlétika szakosztályunk  rangidős tagja  Szeifertné Tóth Erika (62) siketesen teljesítették ezt a 220 km-s távot.

"Aszfaltkutyák" tagja, Vörös Tibor beszámolója:

"Régi vágyam volt,hogy egyszer teljesítsem az Ultrabalatont.Bár egyéniben gondolkodtam,de kemény fizikai munka mellett arra szerintem felkészülni lehetetlen.Így maradt a két fős csapat.Tavaly év végén el is kezdtük szervezni a csapatot futótársammal Cser Lászlóval,aki érdi lakos.Csapatot úgy értem aki fuvaroz minket a váltópontokhoz,plusz egy biciklis kísérőt aki ellát minket frissítéssel a hosszú út alatt.A logisztikát Tomeg Gizella Ágnes és párja Hervay Péter a biciklis kíséretet Pili Zoltán és fia Ixion alkották. Én a második szakasznál kezdtem a futást mondanom sem kell a legmelegebb idoben.Talán az egész verseny alatt ez az egy dolog volt a legkeményebb,mert kiszívja az emberből az erőt. Még szerencse hogy ilyen fantasztikus kísérot választottunk, Zolit aki folyamatosan szórakoztatott bennünket. Ő mellesleg szintén futó,akit úgy ismernek,hogy télen nyáron csak egy sárga rövidnadrágban fut.Váltópontról váltópontra autóval vitték az éppen nem futót Gps kordináták segítségével,aki a maradék időben le tudott nyújtani,és feltölteni a szénhidrát készletei.

Fejenként 110 kilométert kellett lefutnunk.Az első 3 szakasz hosszú volt,de ezek hossza egyre csökkent 23 km 18 km16,és így tovább.Délután 6 körül az időjárás már kegyesebb lett ahogy ment le a nap,szép lassan kezdtünk újraéledni Lacival.Gondoltuk a rövidebb távokat még megtoljuk ezzel az újúlt erővel.Az utólsó pár kilométernél még rámcsörögtek,hogy húzzak bele,és akkor 22 órán belül leszünk.Így sikerült 21:30:44-es időt futnunk,és ezzel az időve kategória 8.ak lettünk.Az egész távot mezítláb tettem meg,mivel mindíg így futok.Bár sok futó figyelmeztetett,hogy kemény lesz a terep,sok kaviccsal,komolyabb gondot ez sehol nem okozott.Igaz egy 300 méteres távon majd beleragadtam a megolvadt aszfaltba,hűen csapatnevünkhöz,ami úgy hangzik'Aszfaltkutyák'A kemény munka,fél év felkészülés,heti 160 km futás,és ami a legfontosabb a segítők,és a csapatmunka meghozta a gyümölcsét.Külön köszönetet Érdemel Cser Laci családja,a fentebb említett biciklis kísérők,valamint  a százhalombattai futótársak lelkes szurkolása.

 

"Cicák és Kutyák" tagja Baloghné Lak Tünde és Szeifertné Tóth Erika beszámolója:

Baloghné Lak Tünde: 

Tavaly októberben fogalmazódott meg bennem egy érzés, hogy nagyon jó lenne 2016. májusában indulni az Ultrabalatonon csapatban. Nyolc fős csapatra gondoltam. Pont elegendő ez a létszám ahhoz, hogy mindenki fusson nagyobb távot és kipróbálhassa magát, hogy mit bír ki cirka 24 óra alatt. Kezdetét vette a szervezés, amit egy kolléganőmmel kezdtünk el. Végül úgy esett a dolog, hogy megörököltem a csapatot és én lettem a csapatkapitány. Januárban részt vettem egy gyorstalpalón, ahol az UB legfontosabb instrukcióit megosztották velünk: mit vigyünk, mire figyeljünk oda Márciusban szerveztünk egy csapattalálkozót, mivel nem csak battaiak voltak a csapatban. Megnéztük a szakaszbeosztást, mindenkinek megfelelő volt. Május elején megérkezett a pontos rajtidőpontunk. Itt derült ki, hogy majdnem mindenki fog éjszaka futni. Gondoltam magamban, majd meglátjuk, hogyan sikerül.

Elérkezett május 27-e péntek, amikor leutaztunk a szállásunkra, hogy onnan szombat reggel megkezdjük életünk első Ultrabalaton futását. Este még gyorsan átbeszéltük a szakaszokat, ki kivel fog utazni a különböző váltópontokra. Telefonszámokat cseréltünk. Ha bármi baj lenne, akkor elérhetőek legyünk. Az éjszaka számomra elég nyugtalanul telt. Tele voltam izgalommal, vajon milyen lesz.

Szombat reggel útra keltünk Balatonaligára. 11 óra 45 percre volt kiírva a rajtunk. Fél 12-kor már a rajtzónánál voltunk, hogy ha szólítanak, induljunk. Nagyon izgalmas volt az egész. A Cicák és Kutyák csapata beállt a rajtkapu alá. Az első emberünk, Travnik Norbert (keceli) élesíttette a chipünket és a Három, a kettő és az egy után megkezdtük a balatoni körünket. Norbira két szakasz várt, 25,5 km Balatonalmádiig. Ott Szeifertné Tóth Erika várta Frei Tamással (keceli).

Nagy volt a hőség. Erika becsülettel helyt állt. Szépen futott, pedig majdnem végig napon vezetett az útvonala. Ő is két szakaszt tudott le maga mögé, 9,6 km-t.

Balogh Árpád férjecském volt az egyik sofőrünk. Huszár Gyulánét, Erzsikét vittük előre Csopakra. Ugyanis ott kellett Erikát váltania. Úgy gondoltuk, inkább mi várjunk. Nézegettük a balatoni tájat, találkoztunk ismerősökkel. Aztán megérkezett Erikánk és Erzsike is elindult az első két szakaszára, ami Aszófőig tartott, aminek hossza 14,1 km volt emelkedőkkel tarkítva. Aszófőnél Frei Tamás váltotta és innen Erikával utazott tovább. Tamás igazi hullámvasúton futott 9,1 km-t eszeveszett tempóban.

Én, Baloghné Lak Tünde Vászolynál vártam rá, ahova szinte berobbant. Végre elérkezett az, amire annyira vártam. Én is megkezdhettem az ultrabalatoni futásomat. Amit el is szúrtam azzal, hogy gyorsan kezdtem, a meleg miatt rosszul is voltam. Így elég nehezen ment a vállalt három szakaszom, aminek hossza 14,7 km volt Zánkáig. Drága lánykám, Balogh Tímea várt már rám. Mivel ő még csak 11 éves, ezért Köveskálig futott 5,3 km-t. Nagyon ügyes volt. Roppant büszke voltam rá.

Köveskálnál Farkasfalvi-Ugron Gyula várt Timimre, aki Badacsonyörsig futott két szakaszt 16,4 km-t.

Badacsonyörsnél, pontosabban a Varga Pincészetnél már Erzsike várt Gyuszira. Este fél tíz után meg is történt a gyors váltás. Erzsike útvonala a pincészeten keresztül vezetett, de utána meg jött a korom sötét, ahol csupán a fejlámpája világított. Ez a szakasza Badacsonytördemicig tartott, 10,2 km hosszan. Tördemicnél már Szabó Zsolt (keceli) várta, hogy leválthassa. Zsolti, mint utolsó emberünk is megkezdhette az első két szakaszát Gyenesdiásig, aminek hossza 18,9 km volt.

Eddig ment minden simán, mint a karikacsapás. Erzsikét Badacsonytördemictől már mi vittük tovább. Erika a keceli fiúkkal ment a saját kocsiján, mivel ők egymást váltották.

Így Árpi elvitt minket Balatonmáriafürdőig, ahol volt időnk egy kicsit pihenni is a kocsiban. Persze az izgalom miatt csak felszínes pihenés volt, de jól esett.

Erikáék pedig utaztak Gyenesdiásra, ahol Norbi váltotta Zsoltit. Amint ez a váltás megtörtént, Norbi az utolsó két szakaszán rótta a kilométereket, Erikáék mentek előre Balatonberénybe. Várták, hogy Norbi befusson, de ehelyett kaptak egy telefont Norbitól, hogy megsérült, de nem kell őt leváltani, érkezik a váltópontra, csak lassabban. Persze én is nagyon megijedtem. Úgy gondoltam, mindegy hogy mennyit csúszunk a tervezett időhöz képest, csak ne legyen semmi komolyabb baj. Aztán végre bebicegett Norbi, aki 17,1 km-t teljesített, és Erika elindulhatott az éjszakai távjára, aminek hossza 8,9 km volt.

Timi lányom sajnos nem tudott felkelni a hajnali 8 km-rére, így én mentem helyette. Egyébként is kísértem volna a szakaszán.

Hajnali 4-kor megkezdtem az újabb három szakaszomat Balatonmáriafürdőtől Balatonboglárig, ami pontosan 20 km volt.

Bogláron Zsolt várt rám, aki Balatonszemesig futott két szakaszt vállalva, 10,3 km hosszan.

Szemestől Tamás indult Zamárdiig Balatonföldváron át, ennek a két szakasznak a hossza 16,4 km volt.

Zamárdinál már vártuk Tamást, hogy Erzsike is elindulhasson az utolsó 5 km-rére. Nagyon félt tőle, hogy fogja bírni. De egyéni csúcsot futott Balatonszéplakig. Mondtam is neki, hogy jót tett az északi parti hegy-völgyes vidék.

Balatonszéplaktól Gyuszi futott és ő már a célig ment 19,4 km-t. Erika, Erzsike, Timi és én Balatonvilágosnál csatlakoztunk hozzá az utolsó 3,2 km-re. Ez igazából az én szakaszom volt, így Timivel mi előre mentünk és szinte beröpültünk a célba.

Az időnket le is állították, utána szépen összegyűlt a csapatunk minden tagja és vártuk, hogy a végső 30 métert közösen megtéve befussunk a célkapun.

Felemelő érzés volt: KÖRBE FUTOTTUK A BALATONT 23 ÓRA 31 PERC ALATT!

Az érmeket a nyakunkba akasztották, megöleltük egymást. Igazi csapatmunka volt. Odafigyeltünk egymásra, pontosan ott voltunk minden váltópontnál, pontosak voltak a váltások. Szurkoltunk egymásnak. Megosztottuk az ivóvizeinket, banánunkat, ennivalónkat egymással. Zsebkendőt adtunk a másiknak. Ezek apróságoknak tűnnek, de sokszor életmentő volt abban a helyzetben. Jövőre biztos fogok indulni és remélem, ezzel a csapattal.

Röviden a csapatom tagjairól:

Csapatnevünk: Cicák és Kutyák

Tagok: Szeifertné Tóth Erika, 62 éves. Ő a mi tiszteletbeli nagymamánk, fantasztikus ember, jó sofőr és hatalmas az akaratereje. Nagyon szeretem. Összesen 21,7 km-t futott

Huszár Gyuláné, Erzsike 44 éves. Ő fejlődött a legtöbbet. Jót tett neki a csapatszellem. Jól működik csapatban. Kitartó, céltudatos. Nagyon szeretem őt is. Összesen 32,5 km-t futott

Baloghné Lak Tünde 39 éves. Csapatkapitány. Van min változtatnom, de kitartó vagyok. Igyekeztem odafigyelni a csapatomra. Mindenkivel tartottam a kapcsolatot. Összesen 37,9 km-t futottam

Balogh Tímea 11 éves. Ügyes volt és gyors. Összesen 8,5 k-t futott Imádom.

Farkasfalvi-Ugron Gyula 47 éves. Félmaratonista, maratonista futó Szórakoztató, kitartó, gyors. Igazi csapatember. Szuperül helytállt az UB-n. Összesen 35,8 km-t futott

Szabó Zsolt, Keceli Ösvénytaposó 40 éves. Gyula gyerekkori barátja, mivel Gyuszi is Kecelről származik. Szórakoztató, hatalmas akaraterejű ember. Csapatban nagyon jól működik. A társaság lelke volt. Összesen 29,2 km-t futott

Travnik Norbert 42 éves. Gyors, kitartó. Hatalmas az akaratereje, maximalista. Örülök, hogy velünk volt Kecelről. Összesen 42,6 km-t futott

 Frei Tamás 22 éves. Focista. Gyors futó. Hegynek felfelé is villámgyors volt. Bizonyított, hogy itt a helye. Összesen 25,5 km-t futott. Élete leghosszabb futása volt.

Szuper csapat voltunk így nyolcan. 

Szeifertné Tóth Erika:

"egy bringatúrán villant be a gondolat, futni kéne. Ugyan már, torkolltam le rögtön magam, mit akarsz, hiszem még 100métert sem bírsz. De a gondolat csak ott maradt a fejemben. Aztán elkezdtem. Ennek a nyáron lesz két éve. Akkor már éppen betöltöttem a 60-at, így hatalmas teljesítményként éltem meg az első 5, majd 10km-es regisztrált futásokat, és tavaly ősszel a K&H Mozdulj Balaton versenyén bevállaltam, és teljesítettem egy félmaratont, két részletben. Délelőtt futottunk 14km-t, délután a maradék 7-et.
A térdem már akkoriban is rendetlenkedett, de a februári síeléssel még rátettem egy lapáttal. Hiába, egy 62 éves  térd már nehezem bírja a bucka síelést.
Félő volt, hogy az alig elkezdett  futást be kell fejeznem. Főleg az aszfalton való hosszútávokat. De ekkor már tagja voltam a X.  Ultrabalatonra regisztrált   Cicák és Kutyák csapatának, amibe nagy örömömre befogadtak a csapattársak. Olyan nincs, hogy meghátráljak, de mi lesz, ha ártok magamnak, és még a túrázásokról is le kell majd mondanom? Elég sok lelki gyötrelmet okozott ez a kérdés, de azt hiszem, végül jól sikerült megoldani. Egy időre felhagytam a futó edzésekkel, utána pedig, amikor már muszáj volt készülni, módosítottam az edzéseimen, bringa –futás- bringa, a futás csak füvön ,vagy salakon, és csak 3-4km, de ez lehetőleg mindennap. Sajnos a felkészülésem nem volt tökéletes, nem tudtam az ígért időt hozni, igaz, ebben közrejátszott a borzasztó hőség, ami elkísért az első 9,6 km-en. Aztán hajnalban futottam még 8,9km-t, ez már jobb volt, minden szempontból, és reggel, hogy meglegyen a félmaratoni távom, csatlakoztam Tündihez a csapatkapitányhoz  befutó távra, ami 3,2 km volt. Így a verseny közel 24 órája alatt sikerült lefutnom 21,7km-t, ami azt hiszem ilyen csekély sport múlttal, és a 62 évemmel nem olyan rossz teljesítmény. 
Hatalmas élmény volt ezen a futáson részt venni, igazi csapat munka volt, ezért most úgy érzem, ha a térdem nem akadályoz, jövőre velük újra megmérettetem magam, és igyekezni fogok, hogy minél kevesebb km jusson a csapattársaimnak."

Gratulálok mindenkinek! Szabó Csilla szakosztályvezető.