SZVISE Atlétika

28 ezer fős futótömeg  részese lehetett  az aki rajthoz állt a fesztivál valamelyik távján. A verseny számos első maratonistát vonzott. A Vasárnapi napon majdnem 6300 név szerepelt csak az egyéni maratonisták rajtlistáján, így nem csoda, hogy a fél tízkor eldördülő start pisztoly után , mire mindenki elindult már 9.42-t mutatott az óra. A hőmérő pedig 11 fokot, ami a napsütéssel és a szélcsenddel kiegészítve meglehetősen ideális időnek számított. 
Az útvonal az Andrássy úton át érte el a Lánchidat, aztán egészen Óbudáig felfutottak a résztvevők, majd délnek fordultak, s a Kopaszi-gát magasságából a Szabadság hídon át tértek vissza Pestre, majd a Lehel tér érintésével a Városligetbe. Százhalombattáról is igen sok futó képviseltette magát  a 42 kilométeres távon, összesen 12 fő.
Köztük többen is a vasárnapi napon vesztették el a maratoni "szüzessegüket."
Reiner Miklós egyik legtehetségesebb triatlonos SZVISE-s atlétánk szuper 3:31:37-es időt "ment" elsőre.

A  futóanyukák is  igazán kitettek magukért! Példa értékű a teljesítményük.
Drienkó Enikő fantasztikus versenyzéssel,  három fiú gyermek  édesanyjaként 3:40:40 alatt teljesítette a távot, és Baloghné Lak Tünde is szintén három gyermek édesanyjaként  4:46:18-perces idővel ért célba!
Somogyi Zsolt: 3:24:26
Finda Péter 3:36.45
Szabó Zoltán: 3:56:31 (PB!)
Szabó Csilla: 4:03:15
Százhalombattai indulók közül kiemelném  Soós Eleket aki immár a  20.alkalommal teljesítette a Budapest maratont.

Miközben a maratonisták küzdöttek a kilométerekkel  az Actimel 10 km is elrajtolt. Itt is igen sok battai indult összesen 20 fő.
Vörös Tibor alias   mezítlábas Tibi, elképesztő  sebességgel 37:33-as -idejével abszolút 20.helyen futott be a 1582 fős férfi mezőnyben!
Molnár Patrik 42:50
Csott Bence 46:14
Molnárné Pais Orsolya: 57:59 
Tokicsné Baki Krisztina 1:08:32

Enikő beszámolója élete első maratonjáról : 
"Drienkó Enikő vagyok, 32 éves, 3 fiúgyermek édesanyja. A rendszeres sport csupán a második fiam, András születése után lett része az életemnek. Gyerekkoromban hébe-hóba bringáztam, görkorcsolyáztam, túráztam a szüleimmel. 26 évesen, 2 gyermekes anyaként volt rajtam 20kg túlsúly. Amikor 2 éves lett a fiam, meguntam a "sertésjelmezt" (ahogy azt viccesen mondogattam, annak ellenére, hogy a férjem mindig csinosnak látott és dícsért, én nem éreztem jól magam a bőrömben), nem tudtam csinosan öltözni, rosszabb volt a közérzetem, fáradékony voltam. Kézenfekvő volt, hogy futni fogok. Ehhez ugyanis egy e célra készült cipőn és egy ingyenes applikáción kívül igazából semmi nem kell. Az első alkalom 100m lassú kocogás és 200m hörgés volt, de nem adtam fel. Bebiggyesztettem a kedvenc zenéimet a fülembe és mentem, amíg jól esett. A testem jelzéseire nagyon figyeltem, sem túlerőltetni nem akartam magam, sem lesérülni, mert így bizony meg lehet utálni, ki lehet ábrándulni. Az első félmaratonomat 1 évvel az első lépések után futottam, majd azt követte még 2, majd ismét várandós lettem, és aggódós lévén úgy már nem mertem futni. Zsombor születése után 4 hónappal ismét kocogni kezdtem, ismét 10kg felesleggel, ám most az izmaim már emlékeztek. Nőttek a távok, csökkentek a kilók, tért vissza az energiám, mert akármennyire is paradox, a sport hatalmas energiát szabadít fel. Kikapcsol, boldoggá és elégedetté tesz. Most, október 9-én futottam életem első maratonját, 3:40:40-es idővel, amivel nagyon elégedett vagyok. Nem követtem semmilyen edzéstervet, egyszer Paolo ( Paul Gubcenco) azt mondta nekem, hogy heti 50km futással fel lehet készülni egy maratonra. Így naponta, de legalább 5x egy héten futni mentem, télen-nyáron, esőben-hóban-ezer fokban. Napi 1 óra, amikor a friss levegő, zene, mozgás a "jutalmam" a családomtól nekem. A maraton maga egy igen nagy emberi teljesítmény. Felkészülni nem csak testileg, mentálisan is igen keményen fel kell rá. Az első 15km még vidám, majd jöttek a holtpontok, de szerencsére a frissítő pontoknál nagyon jól visszatöltöttem a kiürült energiaraktárakat. A legnehezebb a 38. km volt, amikor azt láttam, hogy sorra állnak meg az emberek mellettem, a combom égett, a tüdőm szintúgy, de tudtam, hogy elmondani majd otthon, a 3 fiamnak és a férjemnek, hogy MEGCSINÁLTAM, a legnagyobb jutalom lesz a sok befektetett munkáért. A 40. km után már az adrenalin is hajtott, édesapám várt az utolsó kilométeren, nagy lendülettel futottam be és nagyon büszke voltam ott, akkor, azzal az idővel magamra, amit teljesen egyedül értem el. Annyira eufórikus érzés kerített hatalmába, hogy le sem ültem, csak nyújtottam, hogy ne görcsöljenek az izmaim. Hazavezettem, otthon élménybeszámoltam egyet és akkor jött elő a fáradtság. Akkor már éreztem a lábam, egy nagy alvás után pedig az átlagosnál erősebb izomláz fogadott reggel, de nagy örömömre más bajom nem volt. Ehhez szerintem nagyban hozzájárul, hogy naponta izületvédőt szedek és szinten tartom a vitamin- és ásványianyag raktáraimat a magasabb igénybevétel miatt. Talán emiatt is megy könnyedebben ez az életmód, amiből nemhogy ki nem ábrándultam, de újra meg újra át szeretném élni ezt az élményt. Egy szó mint száz:  aki kicsit is ki szeretne szakadni a mókuskerékből, sportoljon! Mindenre gyógyír.

Gratulálok minden résztvevőnek, jó pihenést és gyors regenerálódást kívánok! Szabó Csilla szakosztályvezető.