Íjász Történelmi Európa Bajnokság

2017.Augusztus 15-19-ig rendezték a HDH-International Archery Association Történelmi Európa Bajnokságot Kecskeméten, melyen 13 országból érkeztek résztvevők.

A neves nemzetközi versenyen, 241 íjász regisztrálta magát s mérkőzött négy napon keresztül. Ezen a versenyen Kopányi László a Százhalombattai Vízilabda Se szakosztályvetzetője és edzője is elindult. A verseny négy napon keresztül folyt. Az első napon a versenyzők lövésteljesítménye alapján kvalifikálta magát a szombati elődöntőbe, melyre végül 150 ember jutott be. Végül az elődöntőkből kategóriánként 6 versenyző mérkőzött a döntőben.

Kopányi Lászlót kérdeztük a versenyről...

Hogyan sikerült az első három nap?

Uhh...sohajtott fel...

Mivel életem első nemzetközi versenye volt, így teljesen tapasztalatlanként érkeztem. Mondhatom nyugodtan, hogy nem egy célra csodálkoztam rá. Mivel én három éve vettem egy hobbi íjat, amivel csak otthon bohóckodtam, és csak 2016. decemberében kezdtem komolyabban lőni, így nyilvánvaló volt, hogy lesznek olyan célok, melyek meglepnek.

Előtte nem is volt versenyen?

De idén elkezdtünk a barátaimmal és edzőtársaimmal versenyekre járni.

És milyen eredményekkel?

Egészen elképesztő eredmények születtek. Őszintén mondom, hogy magam is megijedtem. Hét versenyből az elsőn bronzérmes, a másodikon ötödik, a harmadikon, melyet az Egri várban rendeztek és OB kvalifikáció volt bronzérmet, majd jött egy arany, egy bronz, még egy arany, majd egy negyedik hely.

Azért ez nem rossz eredmény.

Hát nem tudom... azt mondják nem... azt tudom, hogy az első versenyem után kérdezgették, hogy ez ki?

Hát gratulálunk ezekhez az eredményekhez, és ebben még nincs benne a mostani EB igaz?

Igaz.

Térjünk is vissza rá. Hogyan szerepelt tehát az első napon?

Nos remek csoportbeosztást kaptam..az ötfős csapatban volt a 2016-os világbajnok ...na gondoltam, „Laci neked itt véged van”

És vége volt?

Hát nem..olyannyira nem, hogy az első nap, mindössze 10 ponttal végzett előttem, így mindketten meglőttünk az 55%-ot magasan...én 61%.

55%?

Igen. Az első nap mindenkinek meg kell lőni az elérhető 540 pont 55%-át,majd a harmadikon és a negyediken is.

Ha nem?

Ha nem akkor a teljes három nap 65%-át, ami ugye akkor már egy sokkal nagyobb teljesítmény igényel, hiszen akkor az utolsó napon, akár a 75%-is kevés...és 75%-ot lőni, keveseknek megy...

Neked sikerült?

Nos igen. A második napon 58%-ot lőttem és 15 ponttal megelőztem a csapatomban a világbajnokot..harmadik napra már a legkönnyebb C pálya maradt, ahol illett meglőni az 55%-ot...a pálya kétharmadánál már meg is volt a 297 pont, így én azt a versenyt elengedtem...fejben már az elődöntőre készületem....

Tudtad, hogy sikerülni fog?

Reméltem...azért az cél volt, hogy a legjobb tízbe legyek.

Akkor ez sikerült nem?

Olyannyira, hogy összesen nyolcan kerültünk az elődöntőbe. Mind kiváló íjász...

És a szombat?

Nos az kemény volt...építettek egy új pályát..18 cél, három lövés...akkor megint egy  csapatba a világbajnokkal és a világbajnoki negyedik helyezettel...megint nem kaptam röhögőgörcsöt...viszont úgy voltam vele, a célomat elértem...kaptam instrukciókat az egyesületünk elnökétől Kókai Mihálytól. Ő a Ráckeve Serege Íjász se elnöke.

Mit tanácsolt?

Hogy soha ne nézzek hátra...ha van mellélövésem, azonnal felejtsem el, álljak a másik célra...ne gondolkozzak azon mennyi van még és ne matekozzak...csak a céllal törődjek csak az adott lövéssel...

Sikerült?

Nagyon is...a csapatban nagy volt a feszültség...ketten kiesnek a döntőből és mindenki jól lőtt...hiszen láttuk, ott álltunk egymás mellett..az utolsó cél előtt megkérdezték, hogy engem nem érdekel, hogy ki hogy áll? Azt mondtam, én már elértem amit akartam, nekem nincs vesztenivalóm. És így is gondoltam..mentem mint a tank előre, csak a célt néztem. Az utolsó cél előtt már vezettem két ember előtt is. Mindketten kevesebbet lőttek az utolsó célon, én nem hibáztam...első két lövés tízes a harmadikat biztonsági lövéssel az emberalak közepébe lőttem, így eldőlt...benne vagyok a legjobb hatba...

Meglepődtek az ellenfelek?

Az ellenfelek? Én hogy meglepődtem...csak pislogtam...azt se tudtam merre szaladjak...

Megijedtél?

Meg ám...fogalmam se volt, hogy milyen egy döntő...és ráadásul egy fontos szabályt nem is tudtam...mindenki viszi magával az aznapi pontokat..

40 pont hátránnyal, az ötödikként jutottam be.

Az sok?

Nagyon...csupa sztár ellen? Nagyon...nem nagyon hibáznak...

És milyen volt a döntő?

Számomra újdonság. Építetek egy olyan pályát, mint régen a lovagi tornákon, csak itt egy oldalon voltak a nézők. Mi hatan pedig egymás mellett, egymástól kb.5-6 méterre álltunk. Mindenki előtt volt egy vagy két cél. Akinél kettő volt, az dönthetett, hogy a közelebbire lő szimpla pontért, vagy a távolira dupla pontért...

Melyikre lőttél?

Természetesen a távolira..egy döntőbe nem szabad tétovázni..ahogy szoktuk mondani a vízilabdában, „gyáva népnek nincs hazája”..szóval mentem a nagyvadra..

Összejött?

Nagyon is..az első körben, mindjárt az első mellélövés..nulla pont...akkor csengett fel bennem az elnökünk szava...elengedtem...a második kettő dupla nyolc

remek...majd forgás, mindenki egy céllal jobbra ment...ott felbukó katonára egy tízes egy nyolcas egy ötös...majd jobbra el...harmadik cél..dupla nyolc..dupla nyolc..dupla öt...egyszer csak a negyedik helyen voltam...elképesztő...hja..még azt is mondták, hogy most viszont matekozzak...számoljak...mert jobb egy biztos ötös, mint egy bátor tízes...és matekoztam...már a negyedik helyen voltam, három ponttal az ország egyik legjobb íjásza mögött...negyedik cél..és akkor megtörtént, ami eddig nem...megremegett a kezem...azt hittem csak egy mondás...kifeszítettem az íjam...és levert a hideg verejték...remegett a kezem..távoli őz...mindig van mellélövésem...most nem volt...három dupla öt...

Megnyugodtál?

Meg...abban a percben...mert a kivetítőn az állt, hogy 3. hely Kopányi.

Milyen érzés volt?

Elképesztő...nagyon jó...

Továbbiakban mi történt?

Jött az utolsó cél...a legnehezebb...ülő róka...mint egy kis méretű kutya szembe...kb. 5 cm-es tízes találati mezővel. Az nagyon kicsi..Beleálltam és tökéletes nyugalommal lőttem egy tízest, nyolcast és valamit, ami eldöntött mindent..három bíró négyszer guggolt le, hogy megállapítsál, hogy mit lőttem..nyolcast, vagy ötöst...még egy nagyítót is elővettek...végül felemelték az ötöst...és vége volt...ezzel lettem negyedik, ha nyolcasról döntenek, akkor harmadik vagyok...514 ponttal a harmadik 512-vel én negyedik lettem...

Csalódott vagy? Hiszen ez egy remek teljesítmény.

A verseny előtt boldog lettem volna ha bejutok a legjobb tízbe. Aztán ha bejutok a döntőbe..Mielőtt elkezdődött mondtam Vaskó Laci barátomnak, aki versenyzőtársam is, hogy gyorsan fotózza le a kivetítőt, mert még az ötödik helyen állok...

Nem hitted el, hogy lehet előbbre?

Nem...negyven pont lemaradás...nagyon sok...És mégis..ledolgoztam...149 pontot lőttem a döntőbe....az sok...

De nem vagyok csalódott..nagyon boldog vagyok...nem is tudom elmondani mennyire...de az az ötös lehetett volna nyolcas... :-)

Nos ez nagyon szép összefoglaló volt. És nagyon gratulálunk! Mik a tervek?

Három hét múlva OB. Oda is nevezek.

Mire számítasz?

Nos realista vagyok...most kezdtem..jól ment, sokat tanultam...készülnek rám..figyelnek...nehéz lesz...nem fognak hibázni, ráadásul a felszerelésemet most váltani kell, mert vannak hiányosságok...a távoli célokat nehezen lövöm, erősebb karok kellenek az íjra..az megint fél év mire behangolom..tehát elmegyek, de elengedem. Cél a 2018-as világbajnokság...az is Magyarországon lesz.

Akkor további  minden jót kívánunk, és ahogy szokták mondani, egy kalappal!

Köszönöm szépen!

 

L.Kárpáti Keve